Már
a kezdetektől keressük, a bölcsiben, az óvodában, később az általános
iskolában, a középiskolában, egyetemen, főiskolán, a leendő munkahelyünkön, de
még az idősek otthonában is. Keressük az igaz barátot. Ott ülünk az autós szőnyegen és fésüljük a babákat
vagy a homokváron végezzük az utolsó simításokat, miközben feltesszük a kérdést:
Leszel a legjobb barátom? Ha belegondolunk, lehet, viccesnek találjuk, meg
aranyosnak, de igaziból felnőttként is így van, nem? Csak esetleg nem mondjuk
ki hangosan. De azért felnőttként mást, nehezebb megtalálni, és megtartani is.
Az alapokat lehet tényleg már az oviban vagy suliban kéne letenni, hogy úgymond
„kikupálódjon” és egy életre szóljon. Aztán, amikor csalódunk, amikor rossz
választ kapunk, és az”örökké barátunk leszünk” kijelentés már közhely,
elcsépelt hazugság akkor feladjuk. Kereshetjük tovább, vagy megtalálhatjuk
önmagunkban. Az legalább egy életre, bármit és bárhogyan is cselekszel, ott van
veled, benned, örül a boldogságodnak és nem hagy el soha, veled izzadja végig a
vizsgát és tartja benned a lelket egy nehéz napon. Olyan igazi, 2 in 1-ben
feeling, aztán vannak napok, amikor elküldheted nyaralni, hogy a barátaiddal
legyél, akik veled vannak olykor-olykor, meghallgatnak, támogatnak, emlékekkel
gazdagítanak. Legyetek nyitottak a
világra, éljetek összhangban önmagatokkal és a többi jön magától!
Szép
estét Nektek! Ölelés: M.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése